Sakura
Reggel gyorsan felvettem egy farmert, és a kedvenc batman -as pólómat, majd megfésültem a rózsaszín hajamat. Elővettem a gitáromat, és játszani kezdtem a legújabb dalomat, majd énekelni kezdtem. A dal közepénél berontott hozzám a mostoha apám, majd ordibálni kezdtem. Abbahagytam a dalt.
- Túl hangosan ricsajozol! Legalább halkan rikácsolnál! Így nem tudok meccset nézni!
- De én....
- Ne feleselj kisasszony! Ezt azonnal elveszem! -ordította, majd kikapta a kezemből a gitáromat.
Áradt belőle a piaszag.
- Ne! Add vissza! -mondtam kétségbeesetten, mire visszafordult, és dühösen nekem rontott.
- MÉG FELESELSZ????!!!!! MIT KÉPZELSZ TE MAGADRÓL HE??!!!
Azzal megragadta a hajamat, és megfordított. Aztán éles fájdalmat éreztem a hátamon, majd recsegést. Aztán egyre többször. Egyszer csak szétszakította a pólómat, majd úgy kezdett verni. Nagyon fájt. Éreztem, amint valami meleg, és ragacsos folyik a hátamon. Eldobta a gitárom maradványait, majd a hajamnál fogva ellökött. Aztán otthagyott. A könnyeim folyni kezdtek. Egy ronggyal letöröltem a vért magamról, majd felvettem egy superman logós pólót, és leültem az ágyamra. Keservesen sírni kezdtem. Eszembe jutott Konan, az én drága nővérem, és a telefonomért nyúltam. Felhívtam, amit a második kicsöngés után fel is vett.
- Halló? Saku? -szólt bele.
- Ko... Konan.... -motyogtam, majd sírni kezdtem.
- Saku! Mi van? Mond már!
- K-kérlek.... vigyél el innen... -mondtam, majd kinyomtam. A sírásom egyre felerősödött, majd az ágyamra dőltem.
Konan
Éppen Pein -el, és a többiekkel néztünk egy vígjátékot, mikor megcsörrent a mobilom. Pink -től a Fuck*ng Perfect szólt belőle. Egyből tudtam hogy ki az. Az én édes kishúgom hívott, Sakura. Külön csengőhangot állítottam be neki. Már két hónapja nem hallottam felőle. Akkor költöztem el otthonról, mikor anyu meghalt, és csak a mostoha apánkra maradtunk. Én Pein -hez költöztem, de Saku ott maradt. A kis angyal azt mondta, nem akarta az "apánkat" egyedül hagyni. Hiába, gyémánt szíve van.... De mikor felvettem, elsírta magát. Szívszaggató, mikor sír. Aggódni kezdtem, hogy vajon mi lehet vele, mikor kinyögte, hogy menjek érte, és vigyem el onnan. Egyből az jutott eszembe, hogy az a szörnyeteg bántotta, ezért felpattantam, és az értetlen Pein -hez fordultam.
- Mi a baj? -kérdezte aggodalmasan.
- Sakura... -mondtam, amiből egyből megértette.
Felállt, és sietve felvettük a cipőnket, majd beültünk a kocsijába, majd sietve mentünk. Kb. 150 km/h -val mehettünk. Még jó, hogy nem találkoztunk rendőrökkel. Mivel mi egy kisebb városkában lakunk, Konohában, Saku meg a két várossal arréb lévőben, ezért igyekeztünk odaérni. 30 perc múlva már befelé rohantunk, ahol berúgtam a zárt ajtót. Az a lusta féreg a kanapén terpeszkedett, mellette több tucat sörös doboz. Az egész lakás bűzlött a piától. A húgom szobája felé vettem az irányt, amerre már több milliószor mentem, de azt hiszem most mentem a leggyorsabban, és legaggodalmasabban, mint valaha. Benyitottam, és megpillantottam az ágyban fekvő síró Saku -t. Leültem mellé, és felhúztam, majd megöleltem. Jó volt a gyenge kis testét a karjaimban tartani, tudván, hogy vigyázok rá. Szétnéztem a szobájában, és a sarokban riadtan pillantottam meg a gitármaradványokat, amikre vér tapadt. Felrántottam a pólóját a hátán, és megláttam a nagy, véres sebet. Lehúztam a pólót, majd óvatosan felálltunk, és kisegítettem a nappaliba. Az a lusta dög elénk állt.
- Mégis hova viszed?
- El innen!
- Na végre! Már nagyon idegesítő volt! Legközelebb hamarabb gyere érte!
- Nem lesz legközelebb! Soha többé nem akarlak látni a közelében, te féreg! -mondtam, majd kikerültem. Pein segített betenni a kocsiba, majd szépen mentünk hozzánk. Elmondtam neki a sebet, és amit láttam.
- El kéne vinnünk kórházba.
- Nem! Nem szereti a kórházakat! Majd Sasori segít!
- Igaz... És akkor most nálunk fog lakni?
- Igen, ha lehet.
- Nekem jó, de ezt a többiekkel is beszéld meg!
Aztán nem beszéltünk többet, mert megérkeztünk. Besegítettük a hugicámat a házunkba, majd a nappalin keresztül felmentünk a szobámba, ahol lefektettem, és ott maradtam vele.
Pein
Mikor Konan és a húga áthaladtak a nappalin, a fiúk végig nézték őket. Mikor aztán eltűtek az emeleten, felé fordultak.
- Hát ő?
- Konan húga. Sakura.
- Hm. -mondta Deidara.
Elmondtam nekik amit Konan látott, majd leültem. Nemsokára a szerelmem jött le hozzánk aggódó arccal.
- Elaludt.
- Hogy van?
- Jobban. Már nem sír.
Pár percig csend volt. Konan sóhajtott egyet.
- Sasori... segítenél? -kérdezte végül Konan.
- Miben?
- Te orvosnak tanulsz... Saku hátán van egy nagy sebe. Segítenél?
- Persze!
- Köszönöm.
Megint csendben ültünk.
- Fiúk... bánnátok, hogyha a húgom itt lakna?
- Nem- -mondták egyszerre.
Szerelmem arcán elterült a megkönnyebbülés. Sasori felállt, és elindult Konan felé. aki felvezette az emeletre a hugához.
Konan
Sasori -val csendben mentünk be Saku -hoz. Ébren volt. Felhúzott lábakkal ült. Mikor meglátott minket ránk nézett.
- Szia. Sasori vagyok. -mosolygott barátságosan a vörös hajú srác. -orvosnak tanulok, és ha nem bánod, ellátnám a hátadat.
- R-rendben.
Odaültünk, majd Saku odanyújtotta a hátát Sasori -nak. A lány levette a pólóját, és így tisztán látható volt a seb. A srác orvosi pillantásokkal megvizsgálta, majd elővette a kötszert, és a fertőtlenítőszert. Magamhoz öleltem a pinky -t, majd kikapcsoltam a melltartóját. A családunkban a nők mindig is szép idomúak voltak, és Saku sem különbözött. Hozzám bújt, majd Sasori kitisztította a sebet. Pinky -kém összeszorított fogakkal tűrte. Aztán a srác bekötötte, majd kiment. Saku felvette a melltartóját, és a pólóját, majd lementünk vele a fiúkhoz. Azok amint meglátták, és elbambultak. Érthető, mivel Sakura nem valami csúnya, sőt! Igazán szép teremtés, és nagyon jó alakja van, de nem használja ki.
- Fiúk, ő itt a húgom. -kezdtem bele.
- Haruno Sakura vagyok, nagyon örvendek. -mosolygott a pinky.
A srácok sorra bemutatkoztak.
- Deidara vagyok. -mondta a szöszi.
- Kisame. -mondta a kék hajú.
- Hidan.
- Itachi vagyok.
- Ő pedig Tobi! -mondtam Tobira mutatva.
Mindenki kezet fogott vele, majd rendeltünk pizzát. Már fél órája vártuk, mikor csak kinyílt az ajtó, és Sasuke lépett be. Ránk nézett, és megakadt a szeme Saku -n.
- Sasuke, ő itt a húgom, Sakura.
- Uchiha Sasuke. -morogta, majd fel ment.
Nem sokkal később megjött Kakuzu és Zetsu. Ők nem laktak velünk.
- Sziasztok! -köszöntek.
- Fiúk, ő itt a húgom, Sakura!
- Szia. Kakuzu vagyok, ő meg Zetsu.
- Helló.
Még vártunk vagy 20 percet, mikor megjött a pizza. Kifizettük, majd kajálni kezdtünk. Miután jól laktunk mindenki felvette a cipőjét, majd elindultunk a garázs felé. Ott 3 kocsi állt. 1 pedig az utcán. Kisame és Deidara a kék hajú kocsijával mentek, Itachi és Sasori az előbbiével, Kakuzu és Zetsu az utcán állóval, Pein -el és Sakuval mi meg a szerelmem kocsijával mentünk. A plázában a fiúk szétszéledtek, amit Saku nem értett, de én csak legyintettem egyet. Megfogtam a kezét, és bevittem egy butikba. A ruhákat sorjában raktam a kezei közé. Utána beküldtem a fülkébe, majd leültem várni rá. Éppen körömlakkokat néztem, mikor valaki megkopogtatta a vállamat.
- Hm?
Hátrafordultam, majd megláttam Pein -t. Leültünk, és beszélgetni kezdtünk, mikor Saku kidugta a fejét a függöny mögül.
- Konan... -kezdett volna bele, de megállítottam.
- Késő! Mutasd csak meg!
Szégyenkezve kikászálódott, és elakadt a lélegzetem, ahogy Pein -é is. Egy világoskék farmer, és egy fekete félvállas felső volt rajta.
- Saku... le sem tagadhatod, hogy ki volt a nagyanyád! -mosolyogtam.
De ne értsétek félre, a nagyink modellként dolgozott több mint 20 évig. Visszament, majd több ruha összeállítást is megmutatott. Utána kifizettük a göncöket, majd elindultunk cipőt és fehérneműt venni. Pein elment a fiúkhoz, így mi nyugodtan csajoskodhattunk. Miután megvoltunk a cipőkkel elindultam a kozmetikai cuccok felé. Rengeteg sminket és körömlakkot összepakoltam. Műkörmöket, körömdíszeket, és mindent amit kell. Aztán vettem samponokat meg ilyeneket. Miután végeztünk elindultunk a hugicámmal a kocsik felé, de csak Pein kocsija volt ott. Bent ült, és várt. Beültünk, majd elindultunk. Mikor hazaértünk és lepakoltunk megragadtam Saku -t, és befogtam a szemét, hogy ne lásson.
- Konan! -mondta.
- Nyugi! Csak mutatok valamit!
Felvezettem az emeletre, ahol egy ajtó elé állítottam.
Sakura
Mikor a drágalátos nővérkém levette a kezét a szemeimről egy ajtó előtt álltam.
- Menj csak be! -mosolygott Konan.
Így is tettem, és még a lélegzetem is elakadt. A szoba kék volt, hatalmas fehér keretes ablakokkal, aminek a párkányain pokrócok, és párnák virítottak kék, fekete és fehér színben. Volt ott egy hatalmas franciaágy, amin kék szélű, fehér közepű takaró volt. A közepén egy nagy fekete violinkulcs volt. A párna is ilyen volt, csak kisebb. Hatalmas kék -fehér függőlegesen csíkos függönyök voltak. Volt ott egy fehér íróasztal, és egy kék kuka. Az ágy felé pillantottam, és elakadt a lélegzetem. Egy hatalmas kép volt ott Katy Perry -ről! Ő a példaképem!!!! Imádom a dalait, és a ruháit is!!!! Az ajtóban állókra néztem, és mosolyra húzódott a szám.
- Köszönöm szépen! -mondtam, miközben megöleltem a nővéremet. Ekkor Itachi odanyújtott nekem egy kis arany izét.
- Már csak ez hiányzik. -mosolygott.
Egy névtábla volt, rajta a nevemmel. Felraktam az ajtómra, majd meghatottan néztem az új lakótársaimra.
- Üdv az Akatsukiban, Sakura -chan!!! -kiáltotta Tobi.
